Erdő Péter bíboros ígéretes nyitóbeszédét egyelőre* nem követte megerősítés vagy
hasonló erős hangok. Amire viszont példákat látunk, az az Egyház tanításának
ellenmondó megnyilvánulások a homo-kapcsolatok elfogadását és a női pappá
szentelést illetően.
A kanadai Paul-André Durocher érsek szerint a nőket diakónussá kéne avatni
(vagy szentelni?), vagyis a papi rend részévé tenni, holott II. János Pál erről
a hagyománynak megfelelően leszögezte Ordinatio
Sacerdotalis apostoli levelében, hogy lehetetlenség:
Hogy
tehát ebben a fontos kérdésben, amely magára az Egyház isteni alkotmányára
vonatkozik, minden kétséget kizárjunk, hivatalunk erejénél fogva, mellyel a
testvéreket megerősítjük [vö. Lk 22,32], kijelentjük, hogy az Egyháznak
semmilyen módon nem áll hatalmában a nőket pappá szentelni, továbbá, hogy ehhez
a tanításhoz az Egyház minden hívének tartania kell magát. …
Tehát a szentelés kizárva, az avatás pedig, hogy is mondjam, senki nem
tudja mire jó, mit jelentene. Kifejtve nincs, csak úgy odadobva a médiának
néhány jó ponttért, hogy „értsétek
félre, ahogy akarjátok”. Rosszabb esetben persze tudatlanságról van szó, vagy
még rosszabb esetben manipulációról.
Sajnos ez a mintázat
rajzolódik ki a szinóduson elhangzó minden szenzációval kapcsolatban: a
legjobb indulatú értelmezés mellett is kiderül, hogy értelmetlenségről van szó,
vagy kevesebb naivitás mellett értékelve csak ennél még rosszabb lehet a
háttérben.
A homoszexuális kapcsolatok kérdése is gyanúsan sokat kerül elő a
sajtókonferenciákon, holott állítólag a (nyilvánosságtól mentesített) szinódusi üléseken alig kerül elő. Ez
felveti ismét a szervezők manipulatív ténykedését, mely arra irányul, hogy
várakozásokat ébresszenek a médián keresztül a liberális nyitásra, és ezáltal
nyomást gyakoroljanak a szinódusra.
Az, hogy az Egyházba beépülve dolgozik egy homo-lobbi már XVI. Benedek pápa
idejében felvetődött, és Krzystof Charamsa atya esete ismét ezt igazolja. Charamsa atya a
Hittani Kongregáció (a hit tisztaságáért felelős kongregáció!) munkatársa volt
2003-tól, míg a szinódust megelőző napon előjött a klozetből a homoszexuális
partnerével együtt. Bevallott célja volt, hogy a szinódusra nyomást
gyakoroljon. Ez a pap többek között „embertelennek” nevezte, hogy az Egyház
csak a szűzi életet tudja felajánlani a homoszexuális vonzalmakkal rendelkezők
számára, ami már csak azért is abszurd, mert mint papot a fogadalma is kötötte
volna a szűzi élethez.
A sajtótájékoztatókon pedig Thomas Rosica atya viszi a homoszexuális lobbi
retorikáját, és inkluzív
nyelvezet használatára buzdít (állítólag a szinódusi atyák nevében, akiknek
viszont a nyilatkozatai nem nyilvánosak). Rosica atya szerint a decemberben
kezdődő Irgalmasság Éve megköveteli az egyházi nyelvezet megváltoztatását
(hivatalos és magán egyaránt), hiszen „a melegeket nem sajnáljuk, hanem
elfogadjuk őket annak, amik”. Ennek programjellegű üzenete van, hiszen az eddig
is minden normális ember számára világos volt, hogy nem keresztényi bántani és
sértegetni bárkit is bármilyen alapon. Viszont annak, hogy a Katekizmus
szövegeit vagy II. János Pált (akit ti is ugye az irgalmatlanságáról ismertek
elsősorban!) a PC ideológia szerint cenzúrázni kéne, nem lehet jó (katolikus)
vége.
Ismét a liberális bábeli
mintázat: értelmetlenség vagy annál rosszabb. Ha valaki azt akarja feltételezni,
hogy Rosica atya vatikáni szóvivő elfogadja a katolikus tanítást (ti. hogy a
szodómia bűn, és mint ilyen nem válik a lelkek javára, ezért inteni kell ellene),
csak több szeretetre buzdít ennek a kommunikálásában, akkor semmi szenzációs
nem hangzott el, pusztán az Egyház tanításának egy féloldalasra sikeredett és
félreérthető megfogalmazása. Hurrá. Ha viszont Rosica atya nem hiszi a
tanítást, akkor egy béna nyilatkozatnál valami sokkal rosszabbal állunk szemben.
*A pénteken megjelent nyelvi csoportok riportjai jónak tűnnek. Hamarosan
erről is beszámolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése