2015. október 19., hétfő

Szinódusi hírek 5: posztkatolikus, posztbibliai, posztértelmes

Fontos megállapítani, mint kiinduló pontot, hogy minden pozitív javaslatnál (például igényesebb jegyes oktatásra, vagy mindenfajta élethelyzetben lévő emberek és párok kísérésére) fontosabb az a bomlasztó heterodoxia (tévtanítások çè ortodoxia: igaz hit), amivel a szinódus összességében megnyilvánul a világ és a katolikus hívők felé.

Persze, hogy vannak jó javaslatok, amelyek azonban eddig is ott voltak, mint lehetőség. Eddig sem tiltotta a kánonjog, hogy igényes és hosszú legyen egy jegyes oktatás, és az igényes lelkipásztoroknak eddig sem volt szükségük a szinódusra, hogy megvalósítsák. Így kb. minden pozitív dolog, amit a szinóduson hallani lehet, összefoglalható abban, hogy „gyerekek, tartsuk be lelkiismeretesen és szeretetteljesen az Egyház eddigi előírásait!” (Ha valaki mégis tudna, valami spéci pozitív ötletről, ami ennél több, és ami elkerülte a figyelmemet, akkor szóljon!)

Ami viszont nem jó, nem katolikus, nem biblikus, és még csak nem is értelmes sokszor a szinódusban az mind a tanítás megváltoztatására, elrelativizálására, elmosására irányul. Szégyen egyáltalán, hogy az Egyház bíborosai a vatikáni sajtókonferenciákon meghurcolhatják az Egyház tanítását, de még a Bibliát is, és mindez úgy van előadva az ortodox (igaz hit) mellett, mintha egy legitim vita vagy párbeszéd lenne a két álláspont között, mintha a hit egészen mostanáig, az irgalmasság eme reneszánszáig, kialakulatlan és talán téves lett volna.

Természetesen a szinódus végtermékét nem ismerjük, majd egy hét múlva, talán! De azért azt látni kell, hogy még akkor is, ha ez megerősíti a katolikus tanítást a családról és a házasság szentségéről, és jó pasztorális tippeket ad hozzá, akkor is jóvátehetetlen marad az a sok félrevezető nyilatkozat és az a káosz, amit ez szinódus a hívők és pásztorok között keltett. Ám ez valószínűtlen. Valószínűbb természetesen, hogy nem a semmiért megy ez a hűhó, hanem azért, hogy a heterodox vélemények a házasságon kívüli, akár homoszexuális testi kapcsolatok elfogadásáról valamilyen szinten belekerüljenek a szinódus eredményébe. Ez természetesen nem lehetséges az Egyház változtathatatlan tanításainak megváltoztatása nélkül, még ha azt is szajkózzák, hogy lehetséges. „Elfogadjuk az egész tanítást” – mondják, ám utána rögtön jön egy javaslat, ami ellentétes a tanítással.

Három példa arra, hogy ami a folyik az posztkatolikus, posztbibliai, posztértelmes.

Gagyi érzelmek az új katolikus trend? Az október 15-i sajtótájékoztatón a spanyol nyelvű szóvivő Manuel Dorantes atya azt mondta, hogy valamelyik szinódusi atya intervenciója szerint egy kisfiú az elsőáldozása alkalmával kettétörte az Úr testét és a felét megette, a másik felét pedig odaadta az apjának, aki elvált-újraházasodott, ezért a paptól nem kaphatott Eucharisztiát, pedig vágyott rá. Ez milyen megható! Emberileg tényleg az, ha nem hiszünk a Bibliában, és Szent Pál tanításában, hogy az, aki méltatlanul eszi az Úr testét az kárhozatára teszi. Ha bibliai vagy katolikus nézőpontból értelmezzük a sztorit, akkor a szentségtörés és a kárhozat veszélye csöppet sem olyan édeskésen megható.

A szubjektivizmus mérge. Mindent az egyén lelkiismeretére bízni, mondván, hogy „ha emberek jó lelkiismeretben eljutnak egy döntésre, akkor a mi feladatunk az, hogy segítsük őket előre, és tiszteletben tartsuk azt. A lelkiismeret sérthetetlen […] A homoszexuális emberek is emberek, és van lelkiismeretük” bődületes torzítás az évezredek próbáját is kiálló katolikus tanításhoz képest. Márpedig ez a gondolata sok szinódusi atyának, többek között Blase Cupich chicagoi érseknek. Természetesen ő kizárólag a divatos szexuális bűnök elkövetőivel lenne ilyen irgalmas: házasságtörés, szodómia, házasság előtti együttélés. A gondolat értelmetlenségét mégis jelzi, hogy a lelkiismeret abszolutizálásának érve alapján a sorozatgyilkosok és a pederaszták is nyugodtan vehetnék az Úr testét, mindaddig, amíg jó lelkiismeretben teszik azt, hiszen "ők is emberek". Ilyen a posztbibliai és posztértelmes teológia.

A posztkatolikus KatolikusEgyház víziója. Természetesen Wojtyła nemzete, a lengyel püspöki kar, hajlíthatatlan, és minden egyes nyilatkozatukban „elképzelhetetlennek” mondják a Kasper javaslatot, és annak az aktív homoszexuálisokra kiterjesztet változatát. Természetesen az afrikai püspökök kikérik maguknak, hogy a dekadens nyugat a saját problémáira javasolt heterodox válaszokat ráerőltesse az életerős afrikai egyházra, ahol a problémák ráadásul teljesen más jellegűek. És még sokan erős hangon tiltakoznak a manipuláció és a tévtallen. Ennek a nem csekély ellenállásnak a semlegesítésére szolgál a heterodox oldalon a katolikus devolúció gondolata, avagy a posztkatolikus egyház víziója, amelyben az egyes püspöki konferenciák olyan tanításbéli és törvénykező jogköröket kapnának, ami teljesen idegen a katolikus hagyománytól, és pillanatok alatt megszüntetné a Katolikus Egyház tanításbéli egységét. Képzeljük el azt az abszurditást, hogy míg a magyar egyházban szentségtörés maradna a halálos bűnben való eucharisztiához járulás, addig a német egyházban házasságtörők és aktív homoszexuálisok bátorítva lennének, hogy áldozzanak.

Új kirekesztett kisebbség: a hithű katolikusok. Ezt a nem is annyira konzervatív Timothy Dolan bíboros közölte a weboldalán. Ő amúgy a 13 bíborosegyike, aki a szinódussal kapcsolatos aggályokat tartalmazó levelet aláírta. Azzal a kijelentéssel, hogy a hithű katolikusok kisebbségben vannak és kizárva érzik magukat, Dolan tulajdonképpen XVI. Benedek pápát ismétli, aki már évekkel ezelőtt megállapította, hogy az Egyház valójában sokkal kisebb, mint azt az megkereszteltek, vagy akár a templomba járók száma alapján gondolnánk.

Most belépünk a szinódus harmadik hetébe, amikor is a rossz hírű munkadokumentum, az Instrumentum Laboris harmadik részét tárgyalják majd az atyák a kiscsoportokban. Most kerül majd csak igazán elő (nem mintha eddig nem lett volna terítéken minden nap) az elvált-újraházasodottak és az aktív homoszexuálisok kérdése.

A legfontosabb dolog, amiért hálásak lehetünk mégis a szinódusnak, az hogy letisztulnak a határvonalak a Katolikus Egyház és a heterodox posztkatolikus csoportok között.


Szinódusi hírek 4: A kiszivárogtatott levél (#Vatileaks)

Szinódusi hírek 3: Értelmetlenség vagy annál rosszabb?


Nincsenek megjegyzések: