Szinódusi hírek 7: a progresszívek nem örülnek, de nagyon azért a többiek sem

Nesze semmi, fogd meg jól!

Valószínűleg ebben foglalhatóak össze az érzései mind a progresszív nézeteket (elsősorban a szexuális bűnök eltörlését) szorgalmazóknak, mind a hitletétemény megőrzéséért küzdőknek. A püspökök a világ minden tájáról rengeteg mindent megbeszéltek, megosztottak, bizonyára épültek is egymás tapasztalatain az elmúlt két évben, és elsősorban az elmúlt három héten, ahogy sok szinódusi atya is beszámolt arról. Ám ehhez képest sajnos sokkal jelentősebb az a destruktív (progresszív) szellemiség, amit a szinódus kifelé kommunikált saját magáról a sajtótájékoztatókon. Ez a kártevés elsősorban azért volt lehetséges, mert a hitet nem szerető (és olykor olybá tűnik, még csak nem is ismerő) püspökök aránya nem volt elhanyagolható a szinódus sajtótájékoztatóin, ami azért annyira nem meglepő, ugyanis a szinódus titkársága (Baldisseri bíboros és Forte érsek elsősorban) egyértelműen a progresszív oldalon foglaltak állást, és gondoskodta róla, hogy minden nap legyen mivel etetni a sajtót.

A dolog végül mégsem úgy alakult, ahogy azt a szinódusi titkárság és a liberális csoport elképzelték, ugyanis a nem annyira hangoskodó hithű többség mégsem volt nyitott a pasztorális gyakorlat olyan változtatásaira, ami skizofrén módon szembe menne a hitletéteménnyel. A relazione finale, a befejező jelentés, amit a szinódus produkált, és ami át lett adva a pápának, végül nem tartalmazza a progresszívek legdédelgetettebb vágyait, ám ugyanezekben a kérdésekben az katolikus hitet is csak úgy nagy vonalakban támasztja alá, anélkül hogy a fontos részletekre kitérne. Ezért lehetséges az, hogy most mindkét oldal győzelmet hirdet. A progresszívek egy jó első lépésnek próbálják beállítani (például itt, és Kasper bíboros itt), míg a mások állítják, hogy a jelentés érintetlenül hagyta mindazt, amit az Egyház eddig is tanított a házasságról és a szentségekről (Pell bíboros itt).

Végső soron mindenki folytathatja majd azt, amit eddig is csinált, vagyis a szinódus nem számít sokat. Hacsak Ferenc pápa nem dönti majd a mérleget erre vagy arra egy már beígért apostoli buzdításban, vagy az irgalom évében más megnyilvánulásaival - de ez már spekuláció.

Politikailag korrekt katekizmust és szexuális forradalmat az Egyháznak!

Bizonyos tényeket azért érdemes még egyszer leszögezni, mert lesznek olyanok, akik mindig is tudták, hogy minden rendben lesz, és minden probléma gyökerénél egy ártatlan félreérésre gyanakszanak - ám ez túl kényelmes és tájékozatlanságról árulkodó álláspont.

Ne felejtsük el elsősorban, hogy tavaly mi történt: a Baldisseri-Forte szinódusi titkárság a szinódusi atyák ellenőrzése nélkül készítette el a homoszexualista félidős jelentést (pl 50. pont), melyet ráadásul egy órával előbb adtak ki a sajtónak, mint hogy az atyák átnézhették volna. Majd Erdő Péter bíboros azt is elárulta (a videó: 1 óra 4 perctől érdekes) a sajtótájékoztatón, hogy Forte érsek egyéni túlbuzgalmának köszönhetőek azok a részek, melyek szerint a „katolikus közösségeinknek értékelni kéne a homoszexuális orientációt”. Erdő egy hárító gesztussal Fortéra mutat, amikor számon kérik rajta a homoszexualista tartalmat, és azt mondja: "az tudja megmagyarázni, aki írta".

Figyelve az 2015-ös vatikáni sajtótájékoztatókat a szinódus ideje alatt, ismét frusztráló volt látni, hogy minden más témánál gyakrabban feljött a házasságon kívüli szex témája (házasság előtti, második házasságok, homoszexuális kapcsolatok formájában), és erről túlnyomóan támogató véleményeket lehetett hallani, melyek a jelenlegi törvény lazítását célozták az (ál)irgalom nevében, ami a bűnös mellett a bűnt sem ítéli el.  

Erdő Péter bíboros főrelátori nyitóbeszédét, mely teológiailag tökéletesen elejét vette minden 2014-ből hozott tévtanítási kezdeményezésnek, Bruno Forte érsek úgy kommentálta le, hogy azért a szinódusnak mégiscsak mondania kell valami újat, nem azért jöttünk, hogy ne mondjunk semmit.

Majd Blase Cupich chicagoi érseknek arról beszélt, hogy ő nem csak az újraházasodottakat áldoztatja meg (bizony, jelenidőben: i have always done that), hanem az aktív homoszexuális párokat is (merthogy ők is emberek – szólt a mély teológiai érvelése).

Az október 15-i sajtótájékoztatón a spanyol nyelvű szóvivő Manuel Dorantes atya egy gagyi és érzelmes sztorit ismételt el, ami az egyik szinódusi atya felszólalásából kölcsönzött, és az senkit nem zavart, hogy amúgy sztori tárgya egy szentségtörés.

Coleridge érsek pedig arról ábrándozott, hogy a politikai korrektség nevében az Egyház többé nem mondaná „felbonthatatlannak” a házasságot, a házasságtörés kifejezés is nyugdíjazva lenne, és a homoszexuális tettet pedig nem nevezné a katekizmus többé „mindig önmagában rossz cselekedet”-nek (KEK 2356). Arra persze nem volt két év alatt egy ötlet sem, hogy ezeket a kifejezéseket mivel helyettesítenénk, ami ugyanazt fejezi ki (ugyanis a tanítást senki nem akarja megváltoztatni - á dehogy!), csak hívogatóbban hangzik.

Marx bíboros pedig „álomként” és „ideálként” beszélt a házasság mindhalálig felbonthatatlan jellegéről, melyről maga Jézus jelenti ki, hogy az Isten által alkotott természetfeletti valóság, aminek felbontásáról ember nem is álmodhat. De mint tudjuk, a szinódusi progresszívek irgalmasabbak, mint Jézus... 

A végső dokumentum értékelése: a relazione finale

Múlt szombaton este 7-kor hozták nyilvánosságra a szinódus végső riportját olaszul. Fantasztikus hír természetesen, hogy a szöveg végül teljességgel nélkülözi a homoszexualista nyitást, nem tartalmazza a Kasper javaslatot (egy szót nem beszél az újraházasodottak szentáldozásáról) és nagy vonalakban hozza az Egyház szexualitással kapcsolatos tanításának egészét, beleértve a Humanae Vitae-t is, mely a házassági aktus hitveseket összekapcsoló és termékeny aspektusainak elválaszthatatlanságáról tanít (minden fogamzásgátlás tilalmáról, ha negatívan akarjuk nézni a tanítást). 
Továbbá figyelemre méltó, hogy a gradualitás, vagyis a fokozatosság elve is a II. János Pál által definiált keretek közé van szorítva (FC 34), azaz a pasztorális gyakorlattal ellentétben a törvény nem lehet fokozatos. Vagyis pl. hittanra és plébániai kirándulásokra akár ateistákat elhívhatsz a fokozatos Jézushoz vezetés jegyében, de olyan dolgokra, amiket törvény szabályoz, pl. ki járulhat Eucharisztiához, nem alkalmazhatod  a fokozatosság elvét - mert a törvényben nincs fokozatosság. (Ez azért fontos, mert kizárja azt az abszurd helyzet, hogy míg egy rendes katolikus házasságban a házasságtörés halálos bűn és a szentségi akadály, addig egy újraházasodott katolikusnál a folyamatos házasságtörés, a fokozatosság jegyében más, enyhébb elbírálás alá essen, és ne legyen szentségi akadály).

Mindez szuper, hogy újra meg lett fogalmazva, de ezt eddig is tudtuk, és szomorú, hogy az számít jó hírnek, hogy ezek nem változnak. Ráadásul, és itt jön a dolgok fonákja, a megfogalmazás annyira enyhe és ambivalens helyenként (biztos nem direkt!), hogy nem is csoda, hogy a progresszívek a szöveg enyheségét a törvények gyengüléseként értelmezik, és már arról ábrándoznak, hogy mi következik eme első lépés után, noha szigorú értelemben a szöveg nem ad nekik semmit.

Semmit! – még egyszer mondom, és erre minden lehető alkalommal fel kell hívni a figyelmét azoknak, akik mostanáig nem vettek tudomást Boldog VI. Pál és Szent II. János Pál házasságról szóló tanításáról a folyamatban lévő szinódusra hivatkozva, és mindenkit irgalmatlannak és a pápa ellenségének neveztek, aki nem lelkesedett a szinódusi folyamatokért. Ugyanők fogják most a szinódusi dokumentum szószerinti értelmét zárójelbe tenni, és egy „nyitási folyamatra”, a „szinódus szellemiségére” hivatkoznak majd - de ez nem becsületes, mondjuk meg nekik.

Mely pontokat fogják kihasználni a progresszívek

A megkülönböztetés, és a belső fórum a kulcsszavak. A megkülönböztetés (discernimento) tulajdonképpen azt jelenti, hogy imádságban eljuthatunk arra, hogy mi Isten szándéka velünk - ami természetesen igaz. Egy értelmes katolikus viszont ebbe nem látja bele annak a lehetőségét, hogy Isten olyan döntésekben, ahol a két alternatíva a bűnbánat és a szentségtörés, sugallhatja azt, hogy „támogatlak, hogy kitarts a bűnödben és ajándékba a szentségtörést is engedélyezem neked”. Ám a progresszívek fejében simán lehetséges a megkülönböztetés által eljutni arra a pontra, ahol Isten az Oltáriszentség kegyelmeiben részesítené a megtérni nem hajlandó házasságtörőket és homoszexuálisokat.

A belső fórum pedig egy lelki atyával folytatott személyes megoldáskeresésre utal, melynek eredményeként, ha nem is nyilvánosan, de lehetővé válik a szentségek vétele. Belső fórumon történhet meg például azoknak az újraházasodottaknak a szentséghez járulása, akik eljutottak arra a pontra, hogy mindenben az Egyház törvényei szerint igyekszenek élni, beleértve azt is, hogy tartózkodnak egymástól és tisztán élnek, hogy megszűnjék a házasságtörés fennállása. A progresszívek persze a belső fórumot amolyan mini-Kasper javaslatként kezelik, és a megtérés nélküli irgalomosztás eszközeként óhajtják felhasználni.

Rendeltetésszerűen alkalmazva sem a megkülönböztetés sem a belső fórum nem mehet szembe az Isten törvényeivel és az Egyház tanításával, ezért ezek említése a szövegben nem kifogásolható; ám azoktól akik eddig is tettek a törvényekre nem várható más, mint a további és fokozott visszaélés.

Mi várható ezután?

Mindeki (értsd: elsősorban püspökök) továbbra is azt csinál, amit akar. Ez eddig is így volt többnyire, de most, hogy a szinódus szelleme a sajtótájékoztatókon félig legitimálta a heterodox tévtanokat, egyre nyíltabban fog folyni a visszaélés. Ugyanez igaz a hithűekre is, folytathatják az Egyház tanításának megfelelően a munkájukat és remélhetőleg ezen a fronton is élénkülni fog a tettvágy és akár a kockázatvállalás is.

Attól tartok, hogy a világban sok helyen közelebb sodródnak majd az egyházszakadáshoz. Kíváncsi vagyok például, hogy a progresszív német egyházi vezetés következő lépése mi lesz, amit persze majd a szinódus szellemiségével igazolnak.

A lengyel püspöki kar már leszögezte, hogy nem fognak engedni a szinódusi dokumentum liberális átértelmezésének.

Nálunk Magyarországon Erdő Péter bíboros főrelátori beszéde után és Veres András püspök nyilatkozatából következtetve nem lesz liberális nyitás, viszont javulhatna a hitoktatás és a jegyes felkészítés átlagos színvonala (akkor talán kevesebb olyan házasság köttetne, amit aztán a gyorsított eljárással kényelmesen semmisnek lehet nyilvánítani). És természetesen az irgalmas cselekedetek gyakorlásának valamint a különféle helyzetekben lévő emberek kísérésének is volna tere a hazánkban (csak úgy, mint bárhol a világon), megjegyzem: mindig elsősorban a lelkek üdvösségét tartva számon.

Ennek ellenére nálunk is lesznek, akik a szinódusi dokumentum szövegétől elrugaszkodott parttalan progresszív értelmezést fogják hirdetni.

Mi a teendő az elkövetkező békétlen időszakban?

A szinódusi záró dokumentum kétértelműsége, legalábbis ami a progresszívek kívánságaival kapcsolatos bekezdéseket illeti (84-86), minden bizonnyal még több sajnálatos vitát és békétlenséget fog hozni. Erre a katolikusoknak még több imával és a hit behatóbb tanulmányozásával kell felelniük, hiszen ha jobban ismerjük a hitünket, akkor jobban is tudjuk szeretni azt, és az ember bátrabban kiáll azért, amit szeret. Ez a cél.

Mivel a szöveg szigorú értelemben nem ad semmit a progresszíveknek és ezért jobb híján a szöveg félremagyarázásába kell majd bocsátkozniuk, rengeteg alkalmunk lesz, hogy rámutassunk nem csak a teológiai csúsztatásaikra, de a szinódus ellenes magatartásukra is - hiszen a progresszívek nem értékelik a világ minden tájáról egybegyűlt szinódusi atyák megfontolt véleményét. Ez egyebek mellett szórakoztató is lehet… De azért vegyük csak nagyon komolyan, hiszen az igazságról, az Istenhez és Egyházához való helyes viszonyulásról, a szentségekről és nem utolsó sorban lelkek üdvéről lehet szó ezekben a beszélgetésekben.

Amit mindig tartsunk szem előtt az az, hogy mindez a szeretet és az Isten iránti hűség okán kötelességünk, és ha valaki szívtelenséggel, vagy akadékoskodással, esetleg rosszindulattal és minden-lében-kanálsággal vádolna meg, hívjuk fel a figyelmét, hogy a bűnösöket meginteni és a tudatlanokat tanítani az irgalmasság cselekedetei közé tartoznak - márpedig a nyakunkon az irgalmasság éve!